Be kell ismernem, szülőt próbáló időszak ez. Igen az én gyerekeim is – a legjobb odafigyelés és szakmai átgondolás mellett is- programszerűen vágták magukat a földhöz artikulálatlan ordítás mellett a város egyik- másik megállójában.
A legnehezebb, hogy ilyenkor a legtöbbünknek az jut az eszébe, „ Te jó ég, most mit gondolhatnak rólunk?” Ezt a gondolatot kellene egy kicsit félretenni, és tudni, hinni, hogy ez bizony nem mindig a mi hibánk…és ha igen, hát mi is emberek vagyunk. Hiába mondják- és törekszünk erre mi magunk is- hogy pozitív kisugárzás, nyugodtság, és akkor nem lesz semmi baj. De folyamatos nem- alvás, bevásárlás, babakocsit buszra le és fel stb., ezek után nem mindig nyugodt az ember.
Az, hogy ilyen esetekben mi a legjobb megoldás, nem tudnám megmondani. Ez függ az anya, apa és a gyermek személyiségétől, és a család nevelési stílusától is. Valakinek tényleg a hideg víz segít, valakinek a ráhagyásos technika. A lényeg a hitelesség! Soha ne locsoljuk a gyereket csak azért, mert a nagyi ezt javasolta. Csak abban az esetben tegyük ezt- vagy bármi mást-, ha meg vagyunk győződve a jogosultságáról. Ugye mindenki látja maga előtt azt az anyát, aki ígérgeti a hideg vizet, a gyerek meg csak mosolyog. A gyermek a végső határokat keresi, tapogatja ( nem azért mert gonosz, és ki akar bennünket borítani. De, ha tudja, hol a határ, akkor az biztonságot ad számára. Ha a határok világosak a gyermek tudja, mekkora a mozgástere, mit engedhet meg magának, és ez nem függ sem személytől, sem szituációtól.).
Mint tudjuk a dackorszak az akarat fejlődésének velejárója. Tudja, hogy mit akar, de sok esetben még nem tudja kivitelezni, vagy nem mindig van rá idő. Persze, hogy akkor akarja a fűzős cipőjét egyedül felvenni, amikor éppen rohanunk valahová. A megoldás ebben az esetben is saját döntés. Vagy ráerőszakoljuk a cipőjét, vagy kompromisszumot kötünk vele, hogy legalább egy kicsit segíthessünk, vagy ráhagyjuk, és teljesen elkésünk.
Ebben az időszakban sokat segíthet, ha hagyjuk a gyereket kompetenssé válni saját életével kapcsolatban. ( Na ez most egy kicsit tudományos lett?)
Nehéz a gyermeknek a felnőttek világában. Ő kicsi, minden más hatalmas hozzá képest. Nem csak az emberek, de a bútorok, járművek, épületek is. Gondoljuk végig, milyen nagy energia kell ahhoz, hogy felmásszon egy felnőtt székre ( no és hogy élvezi, ha ez sikerül, nem is akarja abbahagyni). Ne engedjük, hogy a világ „agyonnyomja” őt. Ne mindig mi akarjuk beszabályozni az életét. Engedjük, hogy dönthessen az őt érintő kérdésekben. Engedjük, hogy ő választhassa ki, hogy az általunk kínált ruhák közül melyiket akarja felvenni. ( Figyelem, nem azt mondtam, hogy ő válasszon a szekrényből, mert akkor abból előbb- utóbb káosz, vagy jó nagy megfázás lesz.) Vagy ő választhassa meg mit szeretne enni, kiflit vagy zsemlét, lekvárt vagy szalámit. (Itt sem azt mondom, hogy 8 félét kell otthon tartani a gyerek miatt, elég, ha kettő közül választhat.) Bár sokszor előfordul, hogy egy harmadikat akar választani.
 
Még egy tipp: a bevásárlás.
Nem könnyű ez, pláne nem gyerekkel. Sok mama panaszkodott, hogy a gyereket ki sem lehet venni a babakocsiból, mert akkor mindent lepakol. Én megpróbáltam!! Kivettem a gyereket, és hónapokon keresztül azt tanultuk, hogy nem kell mindent megfogni, lepakolni, sőt ő is választhat valamit a polcról, de csak egy valamit. Ha megvan a választása, és mégsem sikerül elosonni a csokis pult előtt, választhat csokit is, de akkor az előbb választottat vissza kell tennie. Persze, próbáltam figyelni, hogy ne táblás csokit válasszon, ha mégis ez történt, akkor abból csak egy- két kockát kaphatott.
Persze az is előfordult, hogy a tegnap óta ott száradó perecet, vagy a legfonnyadtabb retket választotta, és amikor a negyedik kérdés után is ragaszkodott ezekhez, hát megvettem. S láss csodát, a száraz perec jobban ízlett neki, mint az én borsófőzelékem.
Tudom, ez nagyon sok plusz energiát vesz igénybe, de megéri! Örök életre nem tudjuk a gyereket babakocsiban tartani vagy nagyobb korára egyre több/ drágább ajándékkal lekenyerezni, vagy mindig veszekedni vele bevásárlás előtt.
Most is csak azt ismételhetem, hogy a következetes nevelés és a gyerek mozgásterének növelése segíthet sokat a nehéz napokban.

Héjja Edit