Ahogy ígértem, íme Rose válási történetének elemzése. Figyelem, nem csak válófélben lévőknek ajánlom!!

 

Íme a történet. Bár válásról szól, de olvasd el, mert tulajdonképpen minden személyiséget sértő, bántó szituációra igaz lehet. Tehát az elemzéssel együtt szeretném, ha felismernéd magadon, vagy ismerőseiden a hasonló reakciót és tudj ezen változtatni, vagy szólni a másiknak, hogy nem biztos, hogy így kellene tennie.

 

Rose 3 hónapja vált el férjétől. Azóta képtelen úgy végigmenni a szupermarketben, hogy ne tegyen rengeteg felesleges dolgot a kosarába. Most is becsúszott 6 doboz csokis keksz, 3 zacskó mogyoró és egy kis fagyi is. Így van ez, mióta rossz feleségnek minősítették. A férje beadta a válópert. Meg itt van a kis Suzie is. Még alig 8 hónapos, őt is legszívesebben, néha odaadná valakinek, hogy vigyázzon rá. Teljes a kimerültség. De most be kell bizonyítania, hogy nagyon jó anya, ha már feleségnek nem vált be.
A boltban, a sorok között Rose meglát egy kedves férfit a konzervek előtt. A férfi csak bámulja a dobozokat. Odamegyek hozzá – gondolja Rose magában, mit lehet tudni. Talán lesz belőle valami. Ha egyedül vásárol ételféleséget, akkor biztosan nincs barátnője. Kis csevegés után kiderül, hogy a férfi csak tanulni jött Amerikába, amúgy török. Török? Azt sem tudom, hol van az az ország - gondolja Rose. Rose volt férje örmény. Nagyon megutálta ezt a népeket. Iszonyú volt, azokat az örmény ételeket főzni, nem lehetett még egy hamburgert sem. Csak bulgur, börek, meg a többi kimondhatatlan nevű étel.
Te jó ég, az örmények mennyire utálják a törököket. (Az Oszmán Birodalom kötelező asszimilációja nyomán minden kurdot és örményt kisebbségbe kényszerítettek, és megtiltották saját nyelvük használatát, arról nem is szólva hányan haltak meg az elnyomás miatt.) Ekkor Rose fejében összeállt a kép. Meg kell szereznem ezt a török fiút magamnak. Ha a volt anyósom megtudja, hogy imádott unokáját egy török neveli, megpukkad a méregtől. Ezzel aztán jól felidegesíthetem a volt férjemet az egész szörnyű családjával együtt.

Nézzük részletesen:
Először is itt a zabálás effektus. Azt hiszem mindenkinek ismerős jelenség, ha valami bajunk van, akkor eszünk. Rosszabb esetben zabálunk. Ez a zabálás nem is baj, 1-2 hétig, de, ha azután sem változik semmi, akkor ott már nagy a baj. Mivel a sérelmet megpróbáljuk valahogy kicsinyíteni, ezért más úton szerzünk magunknak örömöt. Ez a testi út. Lehetne ez szeretkezés is, de válás esetén ez szinte lehetetlen, és ahhoz különben is 2 ember kell. Az evés gyors, és mi magunk is elegendőek vagyunk hozzá. Azért mondtam, hogy nem baj, ha csak 1-2 hét, mert ez eddig még egy normális önvédelmi, energianyerős reakció. Valahogy fel kell állni a sárból. Ha a kaja a kényeztetés, amiből a kezdeti lökést kapjuk, akkor legyen az. Ez ugyanaz a helyzet, amikor a súlyos depressziósoknak gyógyszert adnak. Az nem oldja meg a baját, meg nem múlik el a depije, de megadja a kezdeti lökést, legalább már néha mosolyog. A kajálással is ez van, ha az első mosolyhoz segít hozzá, hogy hamarosan legyen elég ereje az embernek kimászni a gödörből, ami veszett nehéz munka. Ilyen esetben nyugodtan egyen az ember. A két hét utáni zabálás azt jelenti, hogy nem mozdul előre az ügy. Csak a saját sebeit nyalogatja az ember, igen adj magadnak kényeztetést, de attól még nem oldódnak meg a problémáid, csak a kajálás nyomán keletkező pozitív hormonoknak köszönhetően kicsit jobb a hangulatod. De az is elmúlik pár óra múlva, és akkor megint kaja??? Na ezt nem kellene folytatni, mert itt az ördögi kör. Ez mindig a problémával küzdő emberen múlik. Ha megtanulta, hogy jobb megoldani egy problémát, ami ugyan nagyon fáj 1-2 hónapig, de még mindig jobb, mintha zabálnék egy egész életen át. Ez az alapja az összes függőségnek: alkohol, drog, kaja. Azért csinálja, hogy ne kelljen szembesülnie a problémás helyzettel. Ha felvenné a kesztyűt, akkor pár hónap alatt kijönne belőle, de így inkább évekig alkoholizál, drogozik, mert nincs mersze szembenézni önmagával.
Itt a gyerek. Ha az anya rossz állapotban van, azt átveszi a gyerek is. Legalább 4 hónapig a hasunkban hallgatta a szívdobogásunkat, szerinted nem veszi észre, hogy ha magadhoz öleled idegesen, és az összes izmod feszes, a szíved meg kalapál, mint egy őrült. Nagyon jól tudja már egy csecsemő is, hogy ez a pocakban sem jelentett jót, minden heves szívdobogáskor, megfeszült a pocak, alig fért el, ez hosszú távon nehéz egy magzatnak. Nagyon jól bevésődött. Az aggódó szülőknek mondom, hogy a legújabb kutatások szerint a minimális stressz a pocakban előnyére válik a gyereknek, mert nagyon jól alkalmazkodik a hirtelen adrenalin fröccshöz, míg a teljes nyugiban lévő pocaklakók, gyerekként vészhelyzetként élik meg az adrenalin-szint emelkedését.
Rose igyekszik jó anya lenni, és szinte szimbiózisban van lányával, soha nem hagyja magára. Ez hosszútávon sem a gyerek önállósági törekvéseinek, sem Rose aktivitás-szintjének nem tesz jót.  Az, hogy azon igyekszik, hogy anyaságát erősítse, jó anyaságát bizonyítsa, az normális önvédelmi mechanizmus. Ha kudarcot vallottam az egyik területen(feleség) akkor a másikon(anya) próbálom bebizonyítani, hogy jó vagyok. Ez így jó. A kutatások szerint az éli túl könnyebben a nagy problémákat, akinek összetettebb a személyisége, szakszóval: magas a self-komplexitása. Mert, ha egyik terület nem tökéletes, pl. leszidott a főnök, tehát munkásként csődöt mondtál, akkor normális, hogy jobban odafigyelsz a gyerekekre =erősíted az anya vonalat, vagy szép csillogóvá varázsolod a lakást (erősíted a háziasszony vonalat), vagy felveszed este a csipkés rucidat( erősíted a női és feleség vonalat). Ezzel a mechanizmussal lehet kimászni a gödörből, a kicsiből is meg a nagyból is.
A török pasi választása nem túl jó ötlet. Egyértelmű, hogy a bosszú az oka és célja. De milyen kapcsolat az, amikor mások bosszantásából állsz össze egy pasival. Bosszúból lefeküdni vele? Istenem, hol van a női büszkeség. Még be is mocskolod magad. Talán boldoggá tesz néhány napra, de azért a napi gondok a nem is annyira imádott pasival, elő fognak jönni.
Ilyenkor jobb inkább gondolkodni. Talán rövidtávon jó a bosszú, de hosszú távon mindenkinek káros, Rose-nak, gyereknek, meg a pasinak is, hogy újra egy csaj, aki kihasználja. Na persze minden kapcsolathoz két ember kell, de most nem akarom, kielemezni,  mi lehet a török pasi életében, hogy egy ilyen kapcsolatban hosszú távon benne marad. Talán utál egyedül lenni, és ha a párkapcsolatai nyűgével foglalkozik, akkor sem kell a saját hibáival szembesülni. És el is értünk a társfüggőséghez.
Az igazi megoldás az, ha szembenézünk. Igen valószínűleg egy válásban mi is benne voltunk, mi is hibáztunk. De ebből tanulni kell, hogy legközelebb ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, így a jutalmad a jó, kiegyensúlyozott kapcsolat lesz. ez mégis jobb, egy rossz első házassággal a hátunk mögött (amire már senki sem emlékszik), min hogy egész életedben a fel nem dolgozott problémád miatt újra rossz kapcsolataid lesznek, vagy önbüntető emberek örökre egyedül. Szerinted melyik variáció hoz több boldogságot. Midig az egész életet nézd, soha ne csak a pillanatot. ”Élj úgy, hogy életed végén érdemes legyen visszanézni”

 

Találsz még egy új bejegyzést a kisokosban:  4 évesek IQ-tesztje címmel.

 

Üdv

Héjja Edit