Apád megcsal! (elemzéssel együtt, amit a sztori végén találsz.)

Történetünk szereplője egy 30 év körüli lány, aki messze szülővárosától él és dolgozik. Egyik nap eljönnek szülei látogatóba. A szülők a lányukat munkahelyén látogatják meg, amit társával közösen vezet. A társ bemutatása után az apa elmegy a férfivel (a vállalkozó-társsal) egy kis italozásra, anya pedig a lányával a lány dolgozószobájába. „Drága anya úgy örülök, hogy itt vagytok!” illendőségi mondat után hősünknek feltűnik, hogy anyja a könnyeivel küszködik.
- Anya, mi a baj?- kérdezi kétségbeesetten?
- Nincs semmi - jön a válasz.
- Jaj, anya, látom rajtad! Mi van? Apával van valami?
Ekkor anyuka elsírja magát.
- Te jó ég, anya, mond már!!
- Azt hiszem, apád megcsal engem.
- Micsoda? Biztosan csak képzelődsz!
- Nem tudom. Néha olyan furcsa.
Majd ekkor anya könnyeit letörölve, királynőhöz méltó hidegséggel az arcán néz újra lányára:
- De tudod, engem ez nem zavar. Ismersz már. Mindent elviselek. - mondja anya magasba emelt orral és hidegen büszke arckifejezéssel.
Majd másnap reggel a lány azzal a friss gondolattal ébred, hogy rendet tesz anyja házassága körül. Figyeltetni fogja apját és bebizonyítja, hogy anyja csak képzelődik, és senki nem csal meg senkit.

 

Nem mondom, hogy egyszerű volt a sztorink, de nézzük a részletes elemzést.
 

Apa: Azt le kell szögeznünk, hogy nem bizonyosodott be, hogy apa valóban csalja-e anyát vagy nem, tehát nem szabad elítélnünk elsőre. A drága leány döntése, miszerint figyeltetni fogja apját, élete legrosszabb döntése volt. Mert lehet, hogy kiderül, hogy apa tényleg csal, de lehet, hogy nem. Akkor is képzeld el, amikor kiderül, hogy a lányod figyeltet. Nagyon rossz hatással lesz ez a dolog az apa-lánya kapcsolatra. A megfigyelés, akkora bizalomvesztést eredményez, hogy semmi titok felderítésére nem szabad felhasználni. Konklúzió: ha valakivel bajod van, állj elé és nézz a szemébe, és kérdezd meg. A titokban kutakodás, megfigyelés, akkora negatív befolyással lesz a kapcsolatra , hogy nem jó megkockáztatni. Tehát, ha azon gondolkodtál, hogy webkamerát szereltess a gyerek szobájába, ne tedd. Soha nem fogod tudni helyreállítani azt az alapbizalmat, amit a titkos megfigyelés miatt elveszíthetsz. Ne olvasd el a gyerek leveleit, ne turkálj a szobájában, ne olvasd el az sms-eit, e-mailjeit. Ezzel mintegy megtiszteled bizalmaddal, és nyugodtan kérdőre vonhatod bármikor. Ha pedig a szemedbe hazudik, akkor már jöhet a büntetés. Ugyanez vonatkozik a házastársadra is és minden más kapcsolatra.

 

Anya: Remélem, sokan felismerték, hogy egy mártírral van dolgunk. Ez a magatartás, hogy állandóan mártírt játszik, az emberi játszmák egyike. Ezek az emberek soha nem mondják bajukat nyíltak, inkább jelentőségteljesen sóhajtoznak, folyamatosan grimaszolnak, vagy panaszkodnak. Általában 1-2 alkalommal be is dől nekik a jól nevelt társadalom, de ha valaki folyamatosan így viselkedik, akkor az már játszmázásnak tekintjük. Ez a játszma egy vég nélküli energianyerős játék. Valaki elindítja, esetünkben anyuka sír, elmondja bánatát, de hozzáteszi, hogy ő mindent kibír. Tehát benne van a mondandójába, hogy esze ágában sincs a probléma megoldás&a acute;n gondolkodni, csak arra játszik, hogy valaki megsajnálja, vagy helyette cselekedjen. A játszmákhoz mindig kell valaki, aki elindítja, és egy másik fél, akinek érzékeny pontját találja meg a játszma elindítója. Anyuka elindította, lánya cselekedett, megint célba ért a játszma. Ha ez most nem túl tiszta neked, ne aggódj, ősztől fogok írni egy cikk-sorozatot az emberi játszmákról, hogy miről lehet felismeri, mit lehet vele csinálni. A fenti esetben a lánynak vissza kellett volna ütni a labdát, valahogy úgy, hogy anya, hát kérdezz rá, vagy ez a te problémád, beszéld meg apával. De valószínű, anyuka szeret kibújni a ciki szituációkból, ezért inkább valaki t felhasznál, hogy elvégezze helyette a piszkos munkát.

 

A lány: Sajnos beugrott a játszmába.Valószínű gyerekkora óta ezt játszák az anyjával.
A másik problémás ügy, hogy azt gondolja, neki kell ezt a helyzetet megoldani. Talán anyját akarja védeni a problémáktól, bár mindegy miért, akkor is hiba. A legtöbbször azért követünk el ilyen hibákat, hogy nem ránk tartozó ügyeket akarunk megoldani, hogy valakit megvédjünk a konfliktusoktól. Nagyon gyakori anyai hiba. Jaj, szegény gyerek, hát nem hagyhatom, hogy szenvedjen. Csak gondold végig, mi lesz, ha mégis hagyod? Akkor már gyerekkorában szembesül a való világgal, rájön, hogy nem rózsaszín felhőkből áll a világ. Talán ez fáj egy gyereknek, de nagyon sok hasznot hoz. Ha már gyerekkorában megtanulja, hogy nem lehet mindenkiben megbízni, vagy, hogy vannak olyan barátok, akik ne m igazi barátok, tehát a bajban nem segítenek, vagy a tetteinkért vállalnunk kell a felelősséget, akkor már ezzel a hasznos tudással vág neki a felnőttkornak. Vagy, ha gondos anyaként, megválogatod a barátait, megcsinálod az elmaradt háziját, kisegíted, amikor tartozása van, vagy folyamatosan beleszólsz kapcsolataiba, soha nem tanulja meg a saját bőrén az igazságot. Így alakulnak ki azok a helyzetek, amikor gondos apuka még 40 éves kisfiának is kifizeti pókeradósságát. Szerinted, mikor hagyja abba a kedves fiú a felelőtlen kaszinózást??? Soha, mert azt tanulta meg, hogy majd jön apám és elintézi. Vagy más esetekben felnőttként fog olyan emberekben bízni, akiben már messziről látszik, hogy nem kellene. Ezekből lesz aztán az, hogy a barátom volt, ezért adtam neki 1 millió forintot, de nem adta vissza. Vagy folyamatosan idióta párokat talál magának, mert soha nem élte meg, hogy az idióta nőtől/férfitól sok jót ne várjon, hiszen anya mindig elhessegette ezeket az idétlen csajokat/pasikat a háztól. Ehelyett a gyerek belemegy egy nagyon rossz házasságba. Érted már miről beszélek? Ha gyerekként nem tanul meg az emberi viszonyokban tájékozódni, akkor majd felnőttként fog, de akkor már súlyosabb következményei lesznek. Tartozás, adósság, rossz házasság, stb. Engedd a gyerekedet hibázni, megéri. Tudom, fáj egy anya szíve ilyenkor, de hosszútávon nagyon is kifizetődik.
 
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!
Üdv
Edit