Gyakran hallom a szülőktől: Nem eszik ez a gyerek, lassan megőrjít!!
Ránézek a gyerekre, szép, pirospozsgás a bőre, jó erőben lévő gyerek. Oké, nem kövér, de soványnak semmi esetre sem nevezném.
Ilyen esetekben tudom, hogy eszik az a gyerek, csak nem úgy és nem annyit, mint a szülei/ nagyszülei elvárják.
Sajnos nálunk még mindig nagyon sok családban azt gondolják, ha jól eszik a gyerek, akkor igazán jó anyák vagyunk.( hiszen a gyerek majd’ kicsattan!).Ezért olyan kétségbeejtő, ha egy gyerek nem eszik olyan jól, mint ahogy mi szeretnénk, tehát nem vagyunk jó anyák. Most valamit elrontottam? Na ezt most felejtsétek el!!!
Pszichológiai szempontból akkor beszélünk gyermekkori étkezési zavarról, esetünkben nem jól evő gyerekről, ha az meg is látszik rajta. Tehát vagy duci, ez is gyakran szülői túlféltés vagy a nem jól kialakult étkezési szokások eredménye. Vagy olyan mértékben utasítja vissza az ételt, hogy nagyon sovány, bőre hófehér, szinte minden ér látható, arca sápadt.
Legfontosabb, hogy ha tele a hűtő és a kenyeres kosár, tehát a gyerek hozzájut az ételhez, akkor nem fog éhen halni. Sőt általában nálunk is jobban tudja, mire van szüksége szervezetének. Itt most arra gondolok, amikor szinte csak kenyeret és tésztát eszik, máskor meg elvan egész nap 3-4 almával. Igen ilyenkor érzi, és ők még jobban figyelik és érzik szervezetük jelzéseit, hogy mikor vitaminra, mikor fehérjére, mikor rostokra stb. van szüksége.
A rosszul evő gyermek története általában egy „ Nem akarom megenni” mondattal kezdődik. S ha ez többször is megismétlődik, akkor a szülők megijednek, mi történhetett, hiszen ennie kell a gyereknek, mert csak akkor fejlődik. Sajnos sokunkat már szoptatós korban rászoktattak a mérd meg, hogy mennyit szopott, és ha ennyit, meg annyit, akkor jól fog fejlődni. Néha már ekkor elkezdődik a kálvária. Folyamatos aggódás, hogy eleget adtál-e neki, mert különben te tehetsz róla, hogy a gyerek nem szopott eleget és nem fejlődik tankönyv szerint. De az egésznek csak az lesz az eredménye, hogy a sok aggódása miatt elapad a mama teje. Még egy fekete pont az anyának. Jön az újabb aggodalom, a tápszer, tökéletesen kimért adagokban.
Te! Ez egy gyerek, nem egy gép!!! Egy-két nap nem evéstől még senki nem halt éhen, az nem katasztrófa. Gondolj bele, amikor beteg a gyerek és napokig semmit nem eszik, csak iszik, jobb esetben, akkor is mi lesz? Semmi. Betegség után pár nap alatt összeszedi magát, pótolja az elveszett súlyt.
Ha néha nem eszik a gyerek, s ez akár többször is előfordul, kérlek nyugodj meg! Gondolj bele, neked milyen lenne, ha minden evéskor valaki kitesz eléd valami ennivalót, s azt meg kell enned. A hangsúly a KELL szócskán van. Ha kéred, ha nem, akkor is meg kell enned, hiszen ettől fogsz fejlődni! Próbálsz védekezni, hogy reggel elég sokat ettél, most elég neked egy kifli is, nem kéred a másikat. Nem baj drágám, akkor is megesszük. Egy falat a mama kedvéért, a másikat apa kedvéért…Hetek elteltével a legjobb falat kényszere is elriasztana az evéstől. Nem járna máson az eszed, csak hogy megint jön a harc, a tortúra. Bizony ilyen esetekben még a kedvenc ételedet sem kéred. Így válik a jól evő gyerekből rossz evő. Elveszik a szabadságát. Azt a szabadságát, hogy visszautasíthasson, vagy válasszon. A végén már enni sincs kedve. Nekem sem lenne!!
Tudod, erről az jut eszembe, amikor a menzán borzalmas leveseket tettek elénk és a tanárok nagyon mérgesek lettek, ha az egész tányér levest visszavittük. Mit volt mit tenni, a ronda piros zsírréteget kikentük a tányér oldalára, így az látszott, mintha megettük volna a leves felét. Tehát ha kenyérfalatokat találsz a virágcserépben, gondolkozz el!
Félre a tréfát, ha a gyerek nem eszik, a legfontosabb, hogy NYUGODJ MEG!!!!
Hidd el neki, hogy tényleg nem kéri. Tudom néha rosszul esik, amikor hajnalban görnyedtél az isteni spenót felett, a gyereknek meg nem kell. Hát van ez így néha.
Ha több napig nem eszik a gyerek, a kedvencét sem, és nagyon idegesít, akkor vidd el orvoshoz, nincs-e valami fertőzése, emésztési problémája. Ha a betegséget kizártuk, akkor meg bízz benne, hogy tényleg nem kéri. A gyerekeknek gyakran vannak korszakaik. Már korábban is említettem, hogy napokig csak kenyeret, vagy gyümölcsöt eszik. Tényleg tudják, mire van szüksége a szervezetüknek.
De vigyázz, hogy ne ess bele abba a csapdába, hogy” Most nem kérem anya.” Elpakolsz mindent, fél óra múlva meg szól, hogy nagyon éhes. Előveszed. Eszik. Néhányszor ez így jó, de ne csinálj belőle rendszert, mert akkor az egész napod hűtőpakolásból és evésből fog állni.
Sokszor látom, hogy a játszótéren szaladnak az ennivalóval a gyerek után, bátrabbak egy kanál joghurttal. Ez a jelenség a történet jellege miatt veszélyes, mert a gyerek az ilyen helyzeteket úgy értékeli, hogy „ Nézd, milyen fontos vagyok, hogy rohannak utánam!” Igen a gyerek nagyon fontos, de ne engedd, hogy ő irányítsa a családot, mert később vért fogsz izzadni, ha egy ilyen gyereknél el akarsz valamit érni.
Írtam a gyerek szabadságáról. Néha kérdezd meg, mit szeretne enni kenyeret vagy kiflit, lekvárt vagy szalámit. Figyelem, csak kettőt ajánlj fel neki. Itt most nem az a kérdés, mit szeretnél enni, mert akkor persze, hogy azt fogja válaszolni, hogy Túró Rudit. Ha ő is választhat, meglátod, sokkal nagyobb örömmel fogja megenni, hiszen ö választotta. Ha a kenyér vagy kifli kérdésre azt válaszolja, hogy Túró Rudit, akkor köss vele egyezséget és mond meg, hogy egy kis kenyér után megkapja a Rudit.
Tehát nyugi, nem a világ vége, ha a gyerek pár napig nem eszik, vagy nem azt, amit szeretnéd ( itt nem a csokiról beszélek), vagy nem annyit, amennyit szeretnéd. Nyugodj meg, adj neki időt, meg lehetőséget arra, hogy visszautasíthasson ill., arra hogy valamit ne szeressen. Ha konzekvensen mindig visszautasít egy bizonyos ételt, hidd el, akkor nem szereti, ne nyomd le a torkán. Te is utálnád, ha az általad utált ételt kellene megenned.
Ha betartod a fentieket, minden jól fog működni. Nekem bejött.

Héjja Edit